"A kép hallgat, az emlék mesél,
Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,
Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,
Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK......!"
"A jó barát az az ember, aki az emberiség azon részéhez tartozik, akivel emberi módon tudunk viselkedni." George Santayana
„A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.” (Oscar Wilde)
Egyedül vagyok...
Veletek...
távoli, ismert, s ismeretlen barátok...
S ha azt érzed, hogy senki sem gondol Rád,
ha azt érzed, hogy egyedül vagy,
valaki akkor is figyel és szeret a távoli ismeretlenség homályából...
„Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.” (Hamvas Béla)
"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó." (Robert Brault)
A barátság nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb.
Az igaz barát olyan, mint az egészség, csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.
A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
A végtelenhez mérve nem is létezünk. A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit sem ér, ha nincs barátunk, elvisz a szél!
Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatra kész barátság. S nincs ritkább!
Hamvas Béla: Barátság
„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”
"Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simítja." (Gabriel García Márquez)
Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is.
Az életünket egyrészt mi magunk, másrészt a barátaink tehetik boldoggá, vagy boldogtalanná.
Sosem lesznek barátaid, ha hibátlan embereket keresel.
Az igazi barát érzi, mikor a szükség hívja.
A barát az, aki megérti a múltad, hisz a jövődben, és elfogad annak, aki vagy.
Aki barát, az szeret, de aki szeret, az nem mindig barát.
Az igaz barát az, aki alaposan ismer téged, de ennek ellenére szeret.
Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.
Sose magyarázkodj. A barátodnak nem kell, az ellenséged nem fogja elhinni.
„A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.” (Oscar Wilde)
Az ember, barát nélkül olyan, mint a bal kar jobb kar nélkül." (Talmud)
Ha nem akarod, hogy titkodat megismerje az ellenség, ne mondd el a barátaidnak. (B. Franklin)
Két ember attól fogva számít igazi barátnak, ha hallgatásuk nem jelent kínos csendet.
A jó barát garantálja, hogy kihoz a börtönből, de az igazi barát ott fog ülni melletted, amíg ki nem szabadulsz.
A barátom csendes angyal, újra megtanít repülni, ha a szárnyaim már nem emlékeznének, hogyan kell.
Barát az, akire akkor is vágyódsz, amikor egyedül szeretnél lenni.
Barátom az, aki ha jót kíván nekem, úgy is gondolja.
Barát az, aki akkor is hibátlan tojásnak lát, ha éppen van rajtad egy kis repedés.
Az igazi jó barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni.
A szerelem vak, a barátság csak becsukja a szemét!
A barátság okkal, a szerelem ok nélkül szakad meg.
A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakadhat. Össze lehet kötni ugyan, de a csomó örökre megmarad.
Van ember a világon, ki ha kell egy pillanat alatt melletted terem.
Van ember a világon ki veled együtt érez fájdalamt, keserüséget.
Van ember a világon ki nem rója fel a rosszat, de figyelmeztet s néha bosszant.
Van ember a világon, ki soha el nem enged ki cserben sosem hagy
Van ember a világon ki reménykedik érted s titokban imátkozik érted
Van ember a világon ki nem hagy ott a bajban,
ki nem cselekszik ellened csak érted
Van embe ki mindig melletted áll, ilyen az igaz barát.
Nagy a világ de én kicsi vagyok
Millió ember közzül csak egy vagyok
A világnak nem számit ki vagyok,
de a barátoknak igen hogy igaz barátjuk vagyok!
Vártalak ...
tegnap még fontos volt ma már tárgytalan,
józanul vigassztalom önmagam.
Sirni már céltalan.
Vége lett!
De reggel épp úgy ébredek
hissz nem veték el tőlem a kék eget ,
s nem dőltt össze a világ.
Megyek tovább mert nem történt semmi ,
csak egy jóbarát lett furcsább.
Egy könnycseppel több ragyog a szememben.
Valaki rosszat tett nekem istenem
pedig azt hitem ismerem!
Te vagy az akiben meg bizom
Akinek minden bánatom elmondom
Te vagy az akihez tanácsért fordulok
Aki segit ha bajban vagyok
Te vagy aki meg ért ,
aki meg hallgat ha sokat beszélek,
te vagy az aki a barátom lett
s akit barátilag a legjobban szeretek!
A barátságot nem lehet
ajándékba kapni!
Egyetlen titka van,
mindig csak adni:
jó szót, bátoritást, hitet
és
önzetlen tiszta szeretetett
Angyalok igen is léteznek,
de mivel nem mindég van szárnyuk,
ezért nem simerjük fel őket.
Azeket a szárnynélküli angyalokat
barátnak nevezük
"amilyen te is avgy számomra"
Az élet sösem könnyű
sőt néha mostoha.
De ki kell birni hisz
most jön még a java.
HA bármi gond ér,
tudd hogy én itt vagyok
És jóbban rosszban
barátként veled maradok.
Ne hidd hogy azok mind szeretnek,
akik mosolyogva körül hizelegnek
A szó lehet hazug a hizelgés érdek,
de a lélek tükre nem csal meg téged.
S mivel a szem a lélek tükre,
benne csillan fel a szeretett fénye.
Aki könnyes szemmel néz rád öleld át
mert az igaz barát!!!
A barátság egy szépen nylló virág
Ha ápolod szépen nyilik tovább
De ha gondjaid le veszed róla
Elhervad mintha sosem lett volna
Mint barát hisszed vagy sem szeretlek téged,
hogy miképp azt elmondani vétek.
A barátságot nem mondani kell a szavak elszálnak azt érezni kell.
Nekem olyan vagy mint egy barát, mint egy testvér,
sőt 100-szor több ennél.
Ha nem is mondom hogy szeretlek téged csak néz a lekembe
elárulja hogy már rég ott vagy a szivembe...
Talán ugy mint egy barát, talán ugy mint egy testvér
vagy mint egy olyan ember mint a ki 100-szor többet jelent nekem mindennél
Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül."
„Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire, szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad, folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad, végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred, bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek.”